Egy igazán figyelemre méltó, értékes, csodálatos fiatal lány már MÁSFÉL ÉVE naponta akár többször is FULLDOKLIK! ELVESZTETT (ELVETTEK TŐLE) MINDENT, elrabolták legszebb fiatal éveit, a lehetőségeit, azt, hogy valóra váltsa álmait, amiért pedig szorgalmasan tanult és lelkiismeretesen dolgozott mindig mindenhol nemcsak átlagon felüli, de kimagasló teljesítményt nyújtva.
Ez a fiatal közgazdász lány több éven keresztül volt köztársasági ösztöndíjas egyetemi hallgató, miközben doktori iskolai tanulmányokat folytatott, kutatómunkát végzett és oktatott az egyetemen, azalatt egy szép szállodában recepciósként idegenforgalmi tapasztalatokra és jövedelemkiegészítésre tett szert, egyébként világcégeknél is dolgozott. Az egyetemi évek alatt három nyarat töltött az Egyesült Államokban gyerektáborban dolgozva, ezalatt eredetileg is magasszíntű angol nyelvtudását szinte anyanyelvi szintre emelte, megismerte más nemzetek kultúráját, szokásait, hagyományait, és a szabad napokon nagyon sokat kirándult, sok helyre eljutott. Egy éven keresztül egy felsőoktatási intézmények hallgatói számára szervezett program arca volt az Amerikai Nagykövetség honlapján, és éveken keresztül sok hallgatónak szervezte meg a kiutazását.
Minden elért eredményét csak saját magának köszönheti, semmi nem hullt alanyi jogon az ölébe. Pályája, felnőtt élete nagyon ígéretesen indult, saját tehetségének és rátermettségének köszönhetően sikert sikerre halmozott, és nem mellesleg az övé volt a világ legőszintébb és legcsodálatosabb mosolya.
Mostanra ennek a lánynak nemcsak ígéretesen induló karriere tört derékba szinte egyik napról a másikra, hanem jól felépített, biztonságosnak tűnő, szép élete is kártyavárként dőlt össze egy szempillantás alatt, és pokollá vált az élete.
Évek óta nem tud dolgozni, nincs jövedelme, de nem tud semmit, még egy egyszerű, hétköznapi dolgot sem megtenni. Lehetetlenné vált a munkába járáson kívűl a szórakozás, sportolás, kirándulás, utazás, de meg egy egyszerű bevásárlás is. Mozi, színház, koncert, baráti-, családi ebédek/vacsorák, konferenciák, születésnapi bulik már régen csak az emlékeiben élő fogalmak. Számára elérhetetlenné vált minden, ami az embereknek természetes, ami hozzátartozik az életükhöz, minden napjaikhoz, sőt az alapvető életfeltételei is veszélybe kerültek, nincsenek biztosítva. Nem tud sehová menni, szinte minden addigi kapcsolata megszűnt a külvilággal. Nem tud találkozni a rokonaival, barátaival, a nap 24 órájában egy olyan élhetetlenné vált szoba fogja, ahol kiszámíthatatlan, hogy mikor szűrődik be valami, ami az életére tör.
Mindez azért, mert immár 4 éve szembetalálta magát egy környezeti betegséggel, a 21. század betegségével, a többszörös kémiai túlérzékenységgel (angolul Multiple Chemical Sensitivity) ami Magyarországon még nem regisztrált betegség.
http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=WDECL&reference=P8-DCL-2016-0018&format=PDF&language=HU
Hosszú kálváriát jártunk míg kiderült mi is a baj, és ma is szélmalom harcot vívunk, mert Judit gyakorlatilag allergiássá vált az egész világra, ami miatt szinte alig tud megenni valamit, nem tud a szabadban tartózkodni, levegőt venni, esetleg csak kémiai anyagokat is megszűrő maszkban merészkedhet ki, mert a levegő állandóan tele van a közlekedés okozta szennyeződéssel, pollenekkel, permetszerrel, ipari szennyezéssel, öblítőillattal, parfümmel, cigarettafüsttel, stb., amelyek közül neki bármelyik önmagában is anafilaxiás sokkot okozhat.
Bár ő maga mindig igyekezett egészség-és környezettudatosan élni, mégis MÁSOK, és a KÖRNYEZETE BETEGÍTETTÉK MEG, és most, ennek ellenére senki nem siet a segítségére!
OLYAN TÁMADÁS ÉRTE, OLYAN KÖRNYEZET VESZI KÖRÜL, AMI ELLEN ESÉLYE SINCS VÉDEKEZNI!!!
Most egy élhetetlenné, számára tolerálhatatlanná vált lakás rabja a nap 24 órájában, ahol már nemcsak akaratlanul, de szándékosan is veszélyeztetik az életét. 1éve! van állandó életveszélyben, sokat szenved, rettenetes, méltatlan körülmények között él, naponta kell farkasszemet néznie a halállal. ÉVEK ÓTA keresi új OTTHONÁT!
Bár fedél van a feje felett, a betegség, illetve a szomszédok és a szennyezett levegő miatt mégis gyakorlatilag OTTHONTALANNÁ VÁLT, hiszen a főút melletti panellakás egyik szobájába kényszermegoldásként kéretkezett be két költözés között 1-2 éjszakára szállást kérve nagymamájától, amikor a megvásárolni kívánt lakásban és a korábbi otthonában is folyamatosan rosszul volt, nem tudott benne tovább élni. Többször kellett költöznie, hosszú ideje ingatlan hírdetések böngészésével kelünk és fekszünk, túl vagyunk 100-nál is több ingatlan megtekintésén, veszítettünk el ezzel kapcsolatos foglalót, ügyvédi díjat, perelünk visszajáró előleget.
Számunkra is csak menet közben vált világossá, hogy társasházi lakás szóba sem jöhet, akkor kezdtünk el kis családi házat vagy nyaralót keresni. Nagyon ijesztő volt, ahogy egyre kevesebb esélyét láttuk, hogy rátalálunk a megfelelőre, és ahogy egyre csak bővült a lista, mire kell odafigyelni, mi az, ami szóba sem jöhet, de nem hagytuk elhatalmasodni a félelmünket és aggodalmunkat, bizakodva kerestünk tovább.
Rémisztő, hogy évek óta fogalmunk sincs, hol tudna élni, hogy 4 éve egyetlen Ft jövedelme sincs, hogy hiába keres online munkát, szóba sem állnak vele, hogy a havi jövedelmem 2,5-3szorosát költjük arra a néhány bioélelmiszerre, amit meg tud enni, és aminek beszerzése időnként emberfeletti logisztikát és szervezőkészséget igényel, és gyakorlatilag a leendő otthonunk árát költjük a napi megélhetésre.
A számtalan sikertelen próbálkozás mára már nyilvánvalóvá tette, nekünk csak egy kifejezetten túlérzékeny, MCS-es betegek számára tervezett, speciális szellőztetőrendszerrel ellátott, igen nagy körültekintéssel megépített ház lesz megfelelő.
Sok időt elvesztegettünk, de mára már biztosan tudjuk, hogy egy ilyesmi házat szeretnénk építtetni:
https://www.treehugger.com/tiny-houses/160-square-foot-house-not-only-tiny-its-healthy-too.html
Ilyen elképesztő helyzetben bármilyen tehetséges és sikeres volt is bárki, segítségre szorul. Különösen, ha bárhová lépsz, bárhová mész, életveszélyes lehet. Nehezíti még a dolgot, hogy nem vagyunk mobilok.
Ha lenne autónk, és nemcsak jogosítvánnyal, de gyakorlattal is rendelkező gépkocsivezetők lennénk, biztosan beülnénk az autónkba, elindulnánk, és addig mennénk, ameddig meg nincs a hely, ahol új életet találunk.
Azért nincs, mert (mostmár így utólag kiderült) Judit emiatt a betegsége miatt volt már nagyon régen is nagyon rosszul az autókban. Ezért mindig előnyben részesítette a sétát, kerékpározást, vonatozást. Most már ez sem ilyen egyszerű.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: