Az új tanév első napja

2016.szeptember 5. Az új tanév első napja. Ilyenkor a diákok vegyes érzelmekkel kelnek. Sokan sajnálják, hogy vége a gondtalan, semmittevős hónapoknak, a reggeli lustálkodásnak, de még sokan közülük is kíváncsian várják, milyen lesz újra találkozni azokkal, akiket egész nyáron nem láttak. Vajon lesz-e valami újdonság, változott-e valamelyik haver vagy barátnő frizurája, tudnak-e valami érdekes nyári élményről beszámolni, változnak-e a tanárok, lesz-e új közöttük? Aztán eltelik az első, ” izgalmas” nap, és sokan már nem bánnák, ha újra szünet jönne.:-)
Persze azért vannak olyanok is, akik szeretnek iskolába járni, szeretnek tanulni. Én is ilyen voltam.
A sok pici elsős külön eset. Persze ők is annyifélék, ahányan vannak, néhányan félénk ebben, halkszavúak, izgulósak, de a többségük izgalommal várja az iskolát. Számukra ennek az intézménynek mítosza van. Ha ügyes a szülő, Már a nyáron elkezdtek rá készülni, beszélgettek róla, elsétáltak arra, aztán megvásárolták az iskolatáskát, a füzeteket, ceruzákat, tolltartót. Alig várják, hogy a könyveket is megkapják, rakhassák a táskába. Aztán, hogy meddig lesz mindez érdekes és izgalmas, sok mindenen múlik. Manapság a gyerekek már nem csak az első napon látják meg, ki lesz a tanítónéni, már az én nagylányom idejében is bejelentkezett a nyár folyamán a tanítónéni, sőt később a középiskolás osztályfőnök is egy kötetlenebb formájú ismerkedésre. Ez nagyon jó dolog, baj csak akkor van, ha baj van a kémiával. Na nem a tantárggyal, hanem a kinek ki a szimpatikus dologgal.