Nincs cím megadva

2016.október 11. kedd 5óra 28.
Negyed órája ébredtem, gyorsan öltöztem, mert lehet pár perc múlva már indul is a srác, addigra kint kell lennem.
Nagyon pocsék idő van, iszonyatosan hidegnek érzem a hajnalt, és ráadásul az eső is esik.
Hétvégén nem írtam, szombaton azt gondoltam, nyugis nap lesz, hiszen itt a hétvége. Abból indultam ki, az biztos, hogy hajnali 4 és 5 között senki nem indul munkába, a fél hatos kávéfőzés viszont nem munkába indulás előtthöz kötött, és nagyon konstansnak bizonyult, úgyhogy arra készültem, addigra jöttem ki. Valóban az egész házban csend és nyugalom, a levegőben mégis érezhető némi illatszerszag. Ennek korábban még örültem is volna, azt gondolván némi, vagyis nem vészes. Mostanra már tudom, ez nem jelent semmit. Volt már ilyesztően erős illat is, amit ahhoz képest amilyennek én is éreztem, viszonylag könnyen átvészeltünk, hamar kiszellőzött, máskor meg alig éreztem valamit, Judit pedig rettenetesen szenvedett, fulladt. Ma ra már ennek is megvan a magyarázata, a dolog leginkabbàbb attól függ, milyen az illatanyag összetétele. Beszéltünk már róla, egy MCS-es beteg megérzi a “parts per billions”, vagyis a billiomod részét az illatanyagnak, összetevőjek. Ezt elképzelni sem tudjuk, mennyire csekély mennyiség, de ebből látszik, milyen alattomos mérgek ezek a dolgok. Egy másik tanulmányban úgy fogalmaznak, hogy ezerszeresen érzik az illatokat. Ez is elég beszédes, és elég riasztó. Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy valamit kellemetlen illatúnak, túl erősnek érzett. Most próbáljon meg visszaemlékezni rá milyen rossz is volt, és szorozza meg ezerrel.
6 óra 38.
Végre lekapcsolódik Ilikénél a villany, ezek szerint indul. Ha kiszellőztetek utána, kicsit bemehetek.

7óra 32
Újra kint vagyok egy negyed órája. Hallom, hogy fent ajtó nyílik, mindjárt meg is nyomom itt lent a csengőnket. Meglepődöm, hogy Zsuzsi kislánya érkezik, ugyanakkor örülök, hogy ilyen hamar jeleztem, hiszen mostanában tőlük is mindig erős illatok áradnak. Megáll mellettem az ajtóban, és elkezd a hátán lévő táskában kotorászni. Igazán szép kislány, szép hamvas a bőre, szőke haja selymes és fényes, az arca bájos. Egyszer lent ültünk a padon, beszélgettünk, akkor meséltem Zsuzsinak Judit betegségéről. Onnantól a kislány mindig udvariasan és kedvesen köszönt, ha találkoztunk. Az utóbbi időben ez megváltozott, már többször elment mellettem köszönés nélkül. Most sem köszönt, én szólítottam meg. Üdvözöltem, és megkérdeztem, anyáék mondták, hogy nem muszáj nekem köszönni? A kérdés váratlanul érte, és zavarba ejtette. 

Úgy látszik Renátáék már korábban elindulhattak, míg bent voltam, azért éreztem enyhe illatot, ahogy kiléptem a lakásból. Igen, és azért nem volt annyira vészhelyzet, mert nyitva volt az ajtó is, és nem az apuka jött vissza a kislányért, hanem anya kísérte gyorsan el. Pontosabban apuka nem is ment dolgozni ma reggel, ő maradt most itthon a kicsivel.