2016.X.11.

2016.október 11.
Reggel 4 óra 20. Eddig bóbiskoltam a fotelban, most kapkodva készülődöm. Ha a srác a szokott menetrend szerint megy dolgozni, 5 perc múlva indul. Addig kell ki jutnom a lépcsőházba, míg ő még a lakásban van. Judit aranyosan sütött nekem almás lepénykéket a földi mandula lisztkeverékéből, ami neki sajnos nem vált be. Múlt héten rendelte, én nagy reményt fűztem hozzá. Mostanában izgulok, nehogy megint nagyon lefogy jön. Bár a tavalyihoz képest sokkal jobb a helyzet, akkor augusztus végére már semmit nem tudott megenni az édesburgonyát kívül. Mikor már a Hipp almapüré is heves rosszulléteket okozott, amiből pedig hosszú hónapokon keresztül 5-6 db-ot is megevett naponta, fogtuk magunkat, vonatra ültünk, és meg sem álltunk Tirolig. Akkor még az a pár nap is segített, lehet, ha ott tudunk maradni, már meggyógyult volna, vagy legalábbis ott a normálishoz közelítő életet tudna élni. Az egész csak azon múlott, hogy még nem volt meg a 40 év munkaviszonyom, így dolgoznom kellett, illetve éppen táppénzen voltam. Ha nem ilyen buta, embertelen világot élünk, ha nem ilyen, csak saját magával törődő háziorvosom van, akkor máshogy alakul az életünk. Fordított esetben én biztos azt sem tudtam volna, hogyan segítsek, hogy Timi meggyógyulhasson. Hát Ildi nem arról híres, ő felháborodottan közölte, nem a Facebookon kell neki üzengetni. Hát megérdemelné, hogy az élet megtanítsa kicsit egy kis alázatra. Érdemtelenül kényezteti a sors, túl könnyű az élete, hiszen nagyon sokat nem tesz az emberekért, a betegeiért, legfeljebb csak a barátokért, a jobboldali “elvtársakért”, de meg ők sem voltak vele elégedettek maradéktalanul. Itt van például a Beáta, ha valaki az, hát ő igazán Orbán Viktor fan, még Vivinek a 18. születésnapjára is O.V. könyvet vett. Mégis ő is háziorvost váltott néhány éve.