2016.október 10. Hétfő
Úgy tűnik, ma is hosszú napom lesz. Judittal sokáig fent voltunk, nagyon jó és érdekes cikkeket olvastunk, a vége mégis az lett, mint ahogy gyakran, hogy hallgatva mit olvas, bármennyire is érdekel, mégis elaludtam. Három óra előtt mentem át a másik szobába, még egy órát aludhatok. A telefonomat beállítottam reggel 4 óra 05 percre, ébresztésére.
4 óra 10-kor már kint is vagyok a lépcsőházban. Az első emeleten S.F. már készülődik, érdemes volt kelnem. Kinyitogatom az ablakokat, és az ajtót. Mire megyek vissza, már mindkét szomszédomban is ég a villany. Igaza volt Juditnak, a “Vöröske” még korábban indul, de Ilike nem szokott ennyire korán kelni, max. néha a tv fényét látni nála.
Muszáj kint megvárnom, míg indulnak, mert mindhárman erősen parfüm illatosak, Judit még így is rosszul van tőlük, becsukott lépcsőház esetén megfulladna.
Fogom az iPadomat, és a bejáratnál csatlakozom a wifihez. Miközben teszem fel a szemüvegem, kiesik az egyik lencséje. Már csak ez hiányzik, remélem sikerül megjavítanom. Éppen ezzel vagyok elfoglalva, miközben a szomszédasszony, a szokott módon, köszönés nélkül elrobog mellettem, siet a buszhoz. Kivételesen nem csukja be az ajtót, én pedig felcsengetek, jelzem Juditnak, hogy indokolt a maszk viselése.
Még nincs negyed öt, negyedóra múlva lehet indul S.F. is. Hideg van, ezért addig bemegyek a pincébe. Álmos és fáradt vagyok, utálom, hogy így kell élnünk. Ki tudja, megint meddig kell kint maradnom. Megpróbálom ezt az időt hasznosan tölteni, neki kezdek ennek a feljegyzésnek. Közben megcsörren a telefonom, Judit épp jókor érdeklődik, figyelmeztetem, hogy ebben a pillanatban hallom az első emeleti lakásból a kulcs hangját. És valóban, már közelednek, majd távolodnak a léptek. Kimegyek ellenőrizni, nyitva maradtak-e a nyílászárók. Minden rendben, a parfümillat néhány percen belül elmúlik, de még várható Erzsiéktől a kávéfőzés. Pont fél hatkor. Jelzem Juditnak, hogy azt megvàrom, hiszen tudjuk, ők ilyenkor már megkezdik a ki-be mászkálást, és az ajtót, de sokszor az ablakot is azonnal csukják, pedig most a hidegebb idő beköszöntével kellemetlen, áporodott levegő is árad a lakásból. Mindenféle vegyes szag, mert nem nyitnak ablakot. Pedig úgy tűnik, nem fagyosak, hiszen az elmúlt napokban láthattam, hogy rövidújjúban, papucsban, zokni nélkül mászkálnak kint.
Visszamentem a pincébe, még el sem kezdtem írni, mar hallom a kutyaugatást, ezek szerint mindjárt jönnek is ki. A szokásos reggeli műsor, kisErzsit rángatja a kutya, ő fennhangon hol a kutyának beszél, hol mint a kocsis, káromkodik. Ilyenkor csak egy gyors pisi a fa tövében, már mennek is be, természetesen a kapu becsukása után. Ő bemegy hangosan káromkodva, én pedig kimegyek újra nyitni a kaput. Néhány perc alatt már enyhül is a kávéillat, így felmegyek. A kaput nyitva hagyom, Erzsi úgyis becsukja. Még nincs hat óra, hétig alszom egy órát.
Újra a telefon ébreszt, főzök egy teát, és újra kimegyek. Judit kiszól, hogy elég rosszul van. Sietek, valószínűleg Ilike parfümje a ludas, gyorsan meg kéne előznöm, hogy én menjek ki előbb. Kapom a kabátom és kosaram, sajnos elkéstem. Hallom, hogy zárja az ajtót. Kinézek a kukucskálón, igen már lefelé megy. Mindegy, mégis kimegyek, mert becsukja a kaput, akkor a parfüm még kellemetlenebb lesz.
Már kint vagyok, én is bezárom a lakást. Leszaladok, a kapu már csukva. Miközben nyitom, Ilike éppen indul bicóval. Ezek szerint már úgy jött vissza, hiszen már kint volt a kerékpárja, nem most hozta ki a pincéből.
7 óra 08. Pár perc, és Renátáék is indulnak az iskolába. A lépcsőház erősen parfüm illatú, nekem meg WC-re kellene mennem. Ki nem nyitom az ajtót, de rögtön bepisilek.
Nincs más, leszaladok a nyilvános WC-be. Biztos csodálkozni fognak, miért oda megyek, hisz itt lakom. Nem számít, nem tartozom magyarázattal, és nem is zavartatom magam. A téren még kevesen vannak, 2-3 piacos már kipakolt, vevők még nem nagyon vannak. A WC előtt a kerékpáros-hajléktalan nő beszélget az egyik köztéri alkalmazottal. Köszöntöm őket, és már lent is vagyok. Tisztaság, es elég erős vegyszer szag van. Pillanat alatt elvégzem a dolgom, jó hideg van. Mire megyek felfelé, Renáta már kint van a gyerekekkel, a picit igazgatja a babakocsiban. Elmegyek mellettük, mintha idegenek lennénk. Én már próbáltam közeledni feléjük, figyelmeztetni őket arra is, hogy veszélyeztetik a két gyermekük egészségét, nem hisznek nekem, inkább nem is köszönnek. Istenem, ez az elsős kislány is mit lát? A szomszéd néniről nem kell tudomást venni, nézzük levegőnek, neki nem kell köszönni. Hihetetlen!
De legalább a kaput már nyitvahagyják. Elindulnak, én beszélek pár szót Judittal, szegény még nem mert lefeküdni aludni, mert maszk nélkül befulladhat, maszkkal pedig nem lehet aludni. Bíztatom, pár perc múlva még elmegy Zsuzsi kislánya, Dorka, aztán ha Renáta visszaér az iskolából, jön a nyugis délelőtt. Remélem. Miközben megbeszéljük, hogy átszaladok a Sparba megrendelni a bio zöldségeket-gyümölcsöket, jön is lefelé Zsuzsi a kislánnyal. Üdvözöljük egymást, most is érzem a ruhájukon a nagyon erős öblítőillatot. Közben látom, most érkezik meg a szomszéd srác, a “cigis”. Ezek szerint éjjel dolgozott, csodálkozzunk is, milyen nyugi van, éjjel egyszer sem lehetett érezni cigi füstöt, 10 után meg már a villany sem égett náluk. Ez nagyon ritkán fordul elő, hát most megvan a magyarázat. A csajszi egyedül volt itthon, és korán lefeküdt, hiszen négy előtt kel. Csak legalább parfümöt ne fújná ilyenkor magára, de ez egyenlőre elképzelhetetlen. Megvárom, míg nagyjából kiszellőzik a lépcsőház, aztán irány a SPAR.
Nyolcig kell szólni, még nincs háromnegyed, de Barbi már leadta a rendelést. Nem tehetek mást, tudomásul veszem, hogy akkor nem holnap, hanem legjobb esetben szerdán lesz leghamarabb élelmiszerünk. Talán a Tescóban kapok cukkinit, és megyek odaátra is szőlőért. Sajnos szombaton és vasárnap is hiába tekertem át, nem volt szőlő. Remélem ma lesz, mert már megint nincs mit enni!
A SPARban csak babavizet veszek. Jövök vissza, megszólít a hajléktalan nő. Szegény, a nevét sem tudom. Egyszer bután nekem esett, kiabált, káromkodott, megfenyegetett, mert Erzsi ki tudja, mit mondott rólam. Emlékszem, akkor megijedtem tőle, elég bosztohó volt, ahogy káromkodott, elmondott mindennek és fenyegetőzött. Gyorsan beütöttem a telefonba a 107-et és tárcsáztam. Ez még akkor volt, mikor leszerelték a bejárati ajtóról a kitámasztót, és azért, hogy Judit ne fulladjon meg az erős öblítő illattól, mindig kerestem a pincében egy téglát, amivel kitámadzthatom az ajtót. A tégla mindig eltűnt, kerestem helyette később hátul terméskő darabokat. Azok is mindig eltűntek természetesen, amint felmentem a lakásba. Egyszer már nem volt mivel nyitva tartanom, megkértem a téren egy férfit, segítsen egy padot idehozni, kitámasztani az ajtót. Szívesen segített. Rettenetesen haragudtam, hogy lehetnek ilyen rosszindulatúak, és pont úgy, ahogy egy néni mondta, nemcsak buták, de gonosznak is. Akkor mondtam a házmesternének, hogy milyen szánalmas, hogy a WC-s nőket, a téren söprögetőket, sőt még a hajléktalanokat is felbujtotta, hogy ha véletlen folytán nem ülnének és pletykálkodnának kint a téren, valamelyikük csukja be a kaput, ha én kinyitnám. Ennyit mondtam neki erről a nőről, hogy mit adott neki elő, hogy így nekem esett, nem tudom. Mindenesetre én akkor ezt elmondtam neki, meg azt is, hogy azért kell időnként nyitva tartanom a kaput, hogy ne haljon meg a gyermekem, ezért legyen kedves ebbe a dologba ne beavatkozni. Onnantól én nem beszélgettem vele, ha találkoztunk, köszöntem neki. Gyakran láttam, hogy a szokásos csapattal, házmesternéékkel üldögél a padon délutánonként.
Most megszólított, és mondta, hogy vigyázzák, mert az Erzsiék bele nyúlkálnak a bicikli kosaramba, megnézik mi van benne. Tegnap is látta, mondta is Teri néninek, hogy szólni fog nekem. Még azt is mondta, hogy a kisErzsi kérte őt, verjen meg engem. Ez rettenetes, hogy ez a ” leány” tényleg milyen buta és gonosz. Megköszöntem a figyelmeztetést, és jöttem haza. Nemcsak a lépcsőház ajtaja, de az összes ablak is csukva volt. Gyorsan nyitok, mert bizony van egy kis illat, biztos Renáta jött vissza. Az is lehet, hogy az ablakokat ő csukta be, bár a harmadikra soha nem szokott felmenni. Ahogy fordulok be a mi szintünkre, látom a szárazvirágom az ablakkilincsről ledobva a földre, de ami a legdurvább, a kiakasztott polóm vállfástól kidobva az utcára a fűbe. No komment!
Összeszedem a ruhát, aztán bejövök pihenni kicsit.
8 óra 38.
A kutya megint izgatottan és türelmetlenül csahol. Ma már harmadszor. Először 6 óra tájban kezdett rá a lakáson belül. Mi is halljuk bent a másodikon, akkor nyílvánvaló, hogy mindenki más is. Nem elég a kutya ugatás, mellé kisErzsi kiabál a kutyával.
Szép kis lépcsőház ez, Istenem csak innen sikerüljön megszabadulnunk!
Miközben bepötyögtem a ma reggeli “élményeimet”, elálmosodtam, tényleg alszom egy jót. Judit is pihen végre, remélem az angyala vigyáz rá, és gondoskodik róla, hogy háborítatlanul kipihenhesse magát.
Édes Istenem, vigyázz ránk, segíts nekünk! Köszönöm, ÁMEN.
Csengetnek, de jó hosszan. Ki lehet az, hány óra lehet?
11 óra 30. A postás volt, ajánlott levelet hozott nekem a Polgármesteri Hivatalból. Hátha valami jó hír, bár a szociális osztály munkatársainak múltkori látogatása után igen csalódott lettem. Amellett, hogy féltem kicsit az érkezésüktől, mert mi Judit hyperérzékenysége miatt nem fogadunk vendégeket, ugyanakkor nagyon is vártam, azt gondoltam, ha leülünk itt nálunk, átbeszéljük, miről is van szó. Régi életemben frissen sült süteménnyel vártam volna őket, most nem tudom használni a gáztűzhelyt, Judit számára az is az egyik legveszélyesebb trigger. Így vettem egy finom 100%-os üdítőt, hogy azzal várjam őket. Lehet, jól esne nekik egy finom kávé is, de nálunk most az sem jöhet szóba. Sietek, mert 10 perc múlva érkeznek. Te jó ég, már lefelé jönnek. Persze nem baj, hogy hamarabb érkeztek, csak nagyon mérges lettem volna, ha úgy tűnik, bár megbeszéltük, hogy jönnek, mégsem vártam őket. Kérdezem, mennyi időt szánnak a látogatásra, először leüljünk-e kint kicsit beszélgetni. Nem, nincs sok idejük, megértik, hogy Judit izgul, de ők azért jöttek, hogy segítsenek. Felfelé megbeszéljük, hogy leülünk a konyhában, ha Judit fél kijönni, jó úgy is, hogy telefonon vagy ajtón keresztül beszélnek. Az aggodalmunk jogos, mint egy tanulmányban olvastuk, Judit ezerszeresen érzi az illatokat, és mint megtapasztaltuk, bármi fulladásos rohamot, anafilaxiás sokkot válthat ki.
13 óra 20. Egykor akartam indulni Szlovákiába, de elkalandoztam a neten. Mostmár nem bánom, hiszen csengettek. Milyen mozgalmas nap! A GLS “futárunk” volt, megjöttek Angliából a maszkhoz rendelt szűrőbetétek. Jó, hogy itthon voltam, most viszont eszem egy kicsit, és szaladok, amíg nyugis a ház.
13 óra 52. Készülődöm. Kutyaugatás újra, ebből tudni, Erzsi vitte ki megint a kutyát. Még egyetlen egyszer sem láttam náluk “kutyakakizacskót”, itt a városközpontban. Pedig még csak a ház mögé sem viszi el a kutyát, a legnagyobb kör, amit megtesz, a ház mellett el, a templom előtt föl a főútig, a Jókai szobor környékén vagy a főút melletti füves terület ideális számukra minden dolog elintézéséhez, aztán a főúton végig, a régi könyvesbolt sarkon bekanyarodva haza.
14 óra 05.
Indulok. Végül fél három lett, mire tényleg indultam. Három helyen jártam, először vettem kedvenc üzletemben, büfémben? mindenmentes kenyeret, aztán a Lidlben sikerült 2 cs bioszőlőt kapnom, bár kicsit aggódom amiatt, hogy elég sárgák. Biztosan finom, mézédes, de Juditnak a túlérett gyümölcs sem jó. Vettem még körtét, egy csomag Gála almát próbára, és magamnak a holnapi smoothyba biobanánt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: