2016.IX.30.

2016.szeptember 30.
7óra 00.
Ezt a bejegyzést ismét a lépcsőház ajtóban ácsorogva írom. Azt hittem naívan, ma kicsit nyugisabban indul a nap, hiszen szombat van, ma nem indul korán reggel senki dolgozni. Fél hatkor azért lejöttem, számítva a kőolajos kávé szagára. Hátra vittem a szemetet, és làttam, valóban csak egyetlen egy ablakban ég lámpa, a földszinten Némethéknél. Lépcsőház ablakok, ajtó nyitva, kicsit vártam, szinte nem is lehetett érezni semmit, így bementem. Alszik a ház, teljes nyugalom. Gondoltam, picit netezek, aztán még pihenek kicsit.
Éppen átöltöztem, bevackoltam magam, mikor sírva hívott a kislányom. Szegény fulladt, mégis, mint mindig bocsánatot kér, amiért zavar. Hát van egy pár ember, akire haragudhatok, de őrá éppen nem!
Gyorsan visszaöltözöm, közben azon tűnődöm, vajon miért nem találnak meghallgatásra imáim. Nem vagyok igazán hívő, nem vagyok eléggé ájtatos? Valóban nem rendszeresen ugyanabban az időben imádkozom, nem is “miatyánkot” mondok, hanem ahogy Erzsi néni, a régi rajztanárunk ajánlotta, mint a barátomnak, olyan valakinek kérem a segítségét, akit nagyon szeretek, és akiben nagyon bízom. Azt is mondta, nem kell agyonfogalmazni, stilizálni a mondandómat, és sürgetni sem szabad, Ő tudja, mikor kell közbelépnie. Hát nem tudom, nekünk már nagyon kellett volna, hogy segítsen legalább abban, hogy megtaláljuk új otthonunkat. Ezzel nemcsak Juditot mentené ki az életveszélyes körülmények közül, hanem a családi békének is jót tenne. Mama, anyósom visszajöhetne saját otthonába, amire annyira vágyik. Most pedig jó sora van, ott lakik nálunk a fiával. A családi ház csendes helyen van, és napközben ugyan egyedül van, de kisétálhat az udvarra, kertbe. Kicsit elücsörög a szabad levegőn, sétálgat. Persze megértem, hogy hazavágyik, 1968 óta ez volt az otthona.
Télikabátot veszek, számítva rá, hogy kint kell maradnom. Ezért hozom magammal az Ipadot is. Legalább nem tombolok mérgében és elkeseredèsemben, hanem le jegyzem a dolgokat. Ha másra nem, legalább erre jó ez a tevèkenység, de lehet hasznunkra lesz még később.
Éppen leértem, és kinyitottam az ajtót, mert persze közben becsukták, mikor jött az öreg Erzsi. Egy csésze habos kávéval indul kifelé a térre. A piacon árul valaki, tneki vitte. Jól néz ki, csak éppen kávé illata nincs. Inkább érzem a kávéfőző égett gumijának szagát, mint az italét, amit én is sok éven keresztül kedveltem, és fogyasztottam.
Ebből gondolom, hogy tényleg igaz, amit Judit egy cikkben olvasott, hogy kőolajat használnak fel a gyártás során. Meg abból, hogy két légtisztító gép üzemel a lakásban, egy az előszobában, közvetlenül a bejárati ajtó mögött, egy pedig Judit szobájában, szintén közel az ajtóhoz, és 2 emelettel feljebb lakunk. Hát ez mutatja, hogy a kialakult érzékenység mértéke tényleg “parts per billions”. 🙁

Strigulákat kellett volna húznom, hányszor nyílik a “házmesterlakás” ajtaja, közben újabb és újabb kávészagot hozva. Legelőször kisErzsi a “lépcsőházat eladó”, erősen és türelmetlenül ugató kutyával bicegett ki. Természetesen, bár majd fellök, nem köszön. Látszik az arckifejezésén, hogy mennyire bosszantja, hogy nyitva az ajtó, ráadásul itt állok mellette. Ilyenkor nem csukja be, csak, ha nem látom. Mikor átköltöztünk ide, és még jóban voltunk, még elnézést kért, hogy a kutyusuk reggelente felveri a házat. Engem ez akkor sem, most sem zavart. Néhány perc alatt a kutya elvégzi a dolgát, lehet visszajönni. Ahhoz képest, hogy a városközpontban vagyunk, még soha nem vitt magával zacskót. A kutyakakizacskóról mondjuk éppen tegnap olvastuk, az egyik legtoxikusabb termék. Biztos illatosítják, hogy a szagos tartalmat próbálja elfedni. Mondjuk, megfelelne egy tízórais tasak is a célnak.
Az elmúlt bő félórában az öreg Erzsi legalább ötször, a fiatal hatszor jött ki. Legelső visszatérésekor hangosan annyit mondott: Isten b… meg az eget! Éppen most jött vissza megint, és hangosan mondta a magáét káromkodva. Biztosan nekem szólt, szerencsére nem is értem, mit mond. Közben kétszer volt náluk a piacos néni, aki a kávét kapta, és jött egy pár perces vendégségbe egy másik idős nő is.
Már megfejtettük a titkot, azért nem volt egész szeptemberig a kávéfőzés, mert még jóidő volt, és nyitva voltak a lakás ablakai. Most, hogy már hűvösek az éjszakák, még hűvösebbek a hajnalok, bent már ritkán nyitnak ablakot. Tényleg hüss van, még most, 7 és 8 közótt is, meg is érteném, ha azért panaszkodnának, mert fáznak. De fázni biztos nem fáznak, hiszen rövidújjúban, zokni nélkül papucsban, kisErzsi időnként még most is halásznadrágban kever kint.
Az illat még mindig nem múlt el, de muszáj WC-re mennem. Nem akarom a lakásajtót kinyitni, egyébként is csak nagyon sürgős és fontos esetben használjuk a fürdőszobát.
Judit csapvízzel mosakodni sem tud. Persze ne is csodálkozzak rajta, hiszen ha szellőztetésre kinyitjuk a lakás ablakát, a levegőből kiérzi a téri szökőkút vízének klór szagát is. Zuhanyzás után rendszeresen rosszul lett, pedig a fürdőszobában még egy szappan sincs, nemhogy illatszer vagy tisztítószer. Mindent bedobozoltam, és levittem a pincébe. Több doboznyi lett, ebből látszik, mi mindent felhalmoznak az emberek, mennyi pénzt költenek teljesen feleslegesen ezekre a mérgező, súlyos betegségeket, rákot okozó dolgokra. A napokban jelent meg a cikk az “Autizmus illata” beszédes címmel. Ide teszem a linket, bár angolul van, a fordítás még nem készült el. Egyre több a bizonyíték, hogy az autizmus, Alzheimer kór, Sklerózis multiplex kialakulásában is jelentős szerepe van a táplálkozás mellett a sok mérgező anyag, vegyszer.
http://www.oapublishinglondon.com/article/611
Hogy feleslegesek, az biztos, hiszen nálunk is rend és tisztaság van, pedig kizárólag szódabikarbónát, citromsavat, mosódiót, ecetet, teafaolajat (igazit, természeteset, nem szintetikusat, és nem hozzáadott anagokat tartalmazót!) használunk. “A tisztaság ára” egy nagyon jó összeállítás, mindenkinek el kellene olvasnia, és komolyan is kellene venni.
A tisztaság ára – Tudtad, hogy a baktériummentes otthon egészségtelen? – AntalVali.com
antalvali.com

A WC papír sem illatos nálunk. Ha sikerül elköltöznünk, az első dolgok egyike, hogy vízszűrőt szereltetünk nem csak inni, de a fürdőszobába is.
Hány óra van? Fél nyolc. Jó lenne még kitartani kicsit, mert nem tudom, a “Vöröske” és Zsuzsi dolgozott-e éjjel. Mert ha igen, akkor mostanában érnek haza. Ők veszélyt jelentenek, mert erős parfüm és öblítő illat várható. Odalátogató a buszmegállóba, állnak ott sokan, hamarosan érkezhet. Akkor nincs más hátra, mint a téren le szaladok a nyilvános WC-be. Időnként tényleg hajléktalannak érzem magam. A nyár folyamán, és most is gyakran a téren eszek. Judit sajnos mindent kiszagol, a gáztűzhely az alap, hogy nem használhatom, így főzés nincs. És a mikrót sem, így melegítés sincs! A mikróval már nagyon régen haragban van. Pedig annak idején szép szakácskönyveket vettem, nemcsak magamnak, ajándékba is, hiszen az előszóban hosszan ecsetelik, milyen egészséges a mikróban való főzés.
Sír a baba!
Zsuzsi barátja el, káromkodva becsukja az ajtót.
Zsuzsi el, előtte párbeszéd. Megemlítem neki, hogy párja káromkodva csukta be az ajtót, nekem pedig muszáj pontosan miattuk is szellőztetnem. Közli, hogy őt már nem érdekli az egész, inkább csak magával foglalkozik, különben ma nem is mosott. Ahhoz képest óblítőillatban úszik a lépcsőház.
Baba sír!
Kutyás pasi kutyával ki.
Vincze negyedszer el
Julika megnyitja az ajtót, látja, hogy itt ülök a lépcsőn, visszahúzódik.
Ilike barátja el- Na mi van, már ő sem köszön?
Zsuzsi és kislány haza
Cigis pasi+ kutya vissza
Zsuzsi el
Baba sír! Mozgalmassá vált a reggel, már nemcsak a két Erzsi futkos ki-be.

Ilike el, tömény parfümszag. Ennyit róla, azt gondoltam, ő egy értelmes nő. Két alkalommal komolyan, többször futólag beszélgettünk. Ő ebből semmit nem hasznosított, és a tapintat, az együttérzés, a segítőkészség, a figyelmesség szikrája sincs benne.
Te jó ég! Már negyed tíz! Fázom, inkább a lépcső helyett kiülök a térre. Hülyének fognak nézni. Már kisütött a nap, többen rövidújjúban, még olyan is akad, aki rövidnadrágban van. Én meg télikabátban. És nincs is melegem. A nap jótékony sugarai hozzám is eljutnak, de a szél még hűvös, meg aztán jól átfáztam reggel óta.
Zsuzsi haza, Julika ki. Na nézzük, milyen jóban lett az öreg Erzsivel. Be csengetett hozzá, aztán a kapuban beszélgetnek. Korábban arra panaszkodott, hogy állandóan csupa kutyaszőr minden. Ez mondjuk igaz, elég sok kutyaszőrt takarítottak már helyettük, utánuk. A harag azér összekovácsolja a hasonszőrűeket. Most kollektívan engem kell szídni, utálni. Nem sajnálni, nem együttérezni, inkább bunkózni, csak azért, mert beteg a kislányom, és miattuk, az ő mértéktelenségük és nemtörődömségük miatt van nagyon sokszor, nagyon rosszul. Nevetséges, vagyis inkább kétségbeejtő. Ők okoznak nekünk nem egyszerűen kellemetlenséget, hanem miattuk nincs életünk, és még nekik áll feljebb. Bemegyek, megnézem a lépcsőházat. Közben izgulok, ennyi allergén az elmúlt két óra alatt. Ráadásul Judit lefeküdt, megpróbál pihenni, aludni. Biztos levette a maszkot, ezért nem hagyhatom őrizetlenül az ajtót. Ha más nem is, kisErzsi gondoskodna róla, hogy csukva legyen. Mindíg eszembe jut, a hogy Juliska néni a piacról mondta: “nemcsak buta, gonosz is.” Hát tényleg az.
Sajnos nagyon vegyes szagok vannak a lépcsőházban. Nem csoda, hogy a baba annyiszor sírt. A “minta családanya” anyja megint mosott, szegény koraszülött tüdeje csoda, hogy bírja. Ilike is tárva hagyta az erkélyajtót, ilyenkor, hogy a szél is fúj, jól átjárja a levegő a lakásokat, mindenfélét hoz a lépcsőházba, hogy onnan aztán elterjedjen a többi lakásba is. Zsuzsinál és Renátánál is nyitva az erkélyajtó. Még jó, hogy a cigiseknél nem. Pedig be kéne mennem, aztán át kéne szál adnom Szlovákiába. Szeretném a piacot is megnézni ott, állítólag van bio áru is, és szeretnék gluténmentes kenyeret is venni, holnap nem lesz nyitva a bolt. Mára nem kértük a kalmárt sem, az őszibarack nem volt finom, pedig hibátlannak látszott, de éretlen volt, néhány nap múlva pedig ronda barna a közepe, és semmi leve, íze.
A fenébe, visszajött Ilike is a pasijával. A parfüm nem olyan gyorsan szellőzik ki. Már türelmetlen vagyok. A piacon sincsenek túl sokáig, a patika is csak délig van.
Közben egy néni odatámasztaná a kerékpárját az enyémek mellé. Felborul az összes. Megyek, segítek, és jött egy másik nő is. Azért vannak még rendes emberek! Apróság, de jóleső apróság. Miközben emelem fel az egyik kerékpárom, meglátom az ezüst gyűrűm a földön. Éjjel néztem a kezemre, és mondtam Juditnak, nem is emlékszem, hogy levettem volna. Azzal nyugtatott, biztosan a hajmosáskor tettem le, ösztönös, rutin cselekedet, nem emlékszem rá, olyan mint pl. “ugye, rázártam az ajtót?”, közben most kiderült, este esett le, mikor zártam le a bicókat.
Kép

Közben 10- et ütött a toronyóra. Ilyenkor azért van a téren, a piacon is élet. Élvezném a hangulatát, ha nem lenne ennyi gondunk. Azért csinálok egy képet.

Hogy a Zsuzsi pasija mikor ment vissza, fogalmam sincs. Most kifelé jött, és bevágta maga mögött az ajtót, fogságba ejtve a tömény öblítőillattól, amit ő árasztott. Nem tudok más jelzőt találni, mint: BUNKÓ, és tényleg teszek még egy kísérletet, írásban kérem a jegyzőt, tegyen eleget törvényi kötelezettségének. Ha nem lesz változás, feljelentést teszek. ELÉG VOLT, ELEGEM VAN!