Korábban csinosnak mondott, vidéki, ötvenes, értelmiségi nő vagyok. Sok évvel ezelőtt, mikor úgy tűnt, gyermekeink már kirepültek, azt terveztem, sokat fogok írni. Akkoriban még nem nagyon voltak blogok, úgy terveztem pusztán kedvtelésből magamnak, családomnak jegyzem le gondolataimat, emlékezek meg egy-egy szép élményünkről, családi eseményről, esetleg néhány alkalommal a helyi médiához is eljuttatom véleményem, ötleteim, javaslataim. Mindezt csupán azért, mert úgy gondoltam, sokkal több szabadidőm lesz, és lehet valakinek örömet, sok kellemes percet szerezhetek azzal, hogy olvashatja jegyzeteimet. Ebből sajnos nem lett semmi, máshogy alakultak a dolgok.:-(
Fiatal koromban engem is sokat foglalkoztatott, milyen jó és érdekes lenne tudni, vajon milyen volt elődeink élete, kik is voltak, hol és hogyan találkoztak, ismerkedtek meg, mivel foglalkoztak, hogyan éltek családjaink tagjai a korábbi évtizedekben. Úgy gondoltam, valószínűleg mindnyájan egyszerű, hétköznapi, munkás emberek voltak, de attól még lehettek nagyon érdekesek és értékesek. Próbálkoztam összeállítani a családfát. Nem sok adat állt rendelkezésemre. Édesanyám pedig nagyon jól ismerte a családi elődöket, alkalom adtán még kisgyermek koromban mesélt is , de akkor még nem voltam túl fogékony ezekre a dolgokra, akkor még nem tűntek értékesnek. Később, mikor szerettem volna leülni vele, kiönteni a családi fényképekkel teli papírdobozt, és beszélgetni, valahogy mindig közbejött valami. Ma már nincs kit megkérdeznem, és persze nemcsak emiatt hiányzik nagyon. Sajnos a rendelkezésünkre álló időt nem jól használtuk ki, gyermekkoromból valahogy kevés emlékem maradt, a felnőttkori időszakban pedig hagytuk, hogy a napok, hónapok, évek csak repüljenek, és mi kevés időt töltöttünk együtt. 🙁
Igazából soha nem filozofáltam az élet értelméről, nem voltak mélyen szántó gondolataim, nem voltam lelkizős tipus sem, egyszerűen csak érdeklődő, barátságos, jókedvű és jószándékú, optimista lány, nő voltam, jól éreztem magam a bőrömben. Biztos voltam benne, hogy jó feleség és jó édesanya leszek. Leginkább a szívemre hallgattam, aszerint éltem és cselekedtem, de szívesen olvastam szakirodalmat akár a gyerekneveléssel kapcsolatban, akár a jó házasság titkairól.
Szerencsésnek éreztem magam, úgy tűnt szép családom -, gyönyörű, okos, intelligens, sikeres gyermekeim vannak, és bár mindig állami vállalatnál dolgoztam, így nem túl magas jövedelemmel rendelkeztem, de mindig szerettem a munkámat, úgy éreztem azzal foglalkozom, amit szeretek.
Legfontosabb érték számomra mindig is a család volt, az élet mégis úgy hozta, hogy jelenleg 30 éves közgazdász lányommal alkotunk mikro családot, és sajnos összeomlott az életünk. Egy váratlan betegség összetört minden álmunk, meggátolt a terveink megvalósításában. Az orvos társadalom nem tud mit kezdeni a helyzettel, az élelmiszeripar szó szerint megöl bennünket, nincs otthonunk, és nincs mellettünk a család, nincsenek barátok. Tudjuk mit szeretnénk, mire lenne szükségünk, és képtelenek vagyunk megvalósítani. Nincsenek lehetőségek, adottságok, nincs segítség. Tudom, legkönnyebb mindig mindenért másokat, a külső körülményeket hibáztatni, de a mi esetünkben mi valóban nap mint nap azért küzdünk, és azért teszünk dolgokat, hogy helyrehozzunk mindent, lépésről lépésre, és sajnos mégsem sikerül. Nem vagyunk tehetségtelenek, nem vagyunk nincstelenek, nem vagyunk buták és nemtörődömök. Értelmes, értékes emberek vagyunk, korábban csupa mosoly édesanya-lánya páros voltunk, ma méltatlan körülmények között élünk, tulajdonképpen nincs életünk.
Az elmúlt félévben kétségbeesetten kerestem azokat a felelősségteljes, az emberi- és társadalmi problémák iránt érzékeny embereket, akik nemcsak szeretnének, de tudnak is segíteni. Igaz elsősorban saját élethelyzetünk kapcsán, de az emailokból egyértelműen kihallatszott, hogy a hasonló gondokkal küzdő emberek érdekében is kerestem segítséget ismert közéleti személyiségeknek, szerkesztőségeknek, médiának küldött megkereséseimmel. Mindeddig eredménytelenül. Most megpróbálom egy blogon keresztül megmutatni, milyen az élet ma Magyarországon, és, hogy mire, kire számíthat az, aki különlegesen nehéz élethelyzetbe kerül. Szép napot mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: